Az aztékok

     Az azték birodalom sokban nagyon hasonlít a maja kultúrára. Az aztékok a Mexikói- öbölben terjeszkedtek és itt alakították ki a legendákkal és tényekkel szorosan összefonódó hírhedt társadalmukat.

    Nagyon fejlett kultúra volt. Akárcsak a majáknál náluk is vízvezeték rendszer fonta körül a városokat. Minden házba be volt vezetve a víz. A vízvezetéknek két csatornája volt. Míg az egyik biztosította a vízellátást addig a másikat tisztították. Így folyamatosan vízellátást biztosított a népnek. 

A sok fürdő és a nagyon fejlett vízvezeték rendszernek köszönhetően az aztékok nagyon higénikusak voltak. Az azték uralkodóról olyan feljegyzéseket is találhatunk miszerint ő naponta kétszer-háromszor is megfürdött. Ebben is jóval a hátuk mögött hagyták a művelt és rendkívül civilizált Európát ahol ebben az időben pont a rossz higéniai körülmények miatt pestis járvány pusztított.

     Mezőgazdaságuk az addigi legfejlettebb volt.  Az egyre növekvő társadalomnak az élelem ellátását ún. chinappákkal biztosították. Ez a feltalálás teljesen egyedi volt. A chinappa egy mesterséges kis sziget a tóban, téglalap alakú, botokból hálószerű alapból, nádrétegből és iszapból állt. Ezeken évente 7szer is arathattak.

     Sokak szerint a világ egyik legkegyetlenebb és embertelenebb népe voltak. Ugyanúgy mint a majáknál is a vallás határozta meg társadalmuk egészét. Úgy tartották, ha nem mutatnak be elég emberáldozatot akkor a Nap többé nem kel fel és a világ összeomlik az istenek haragjától. Ezért az emberáldozat itt intézményesítve volt. A legtöbb azték emberáldozat bemutatás egy piramis tetején történt. Volt egy speciális késük erre. Lefogták az áldozat végtagjait és egy mozdulattal felhasították a mellkasát ahol a szíve volt. Kivették a még dobogó szívet és ezt mutatták be az isteneknek.

 Ezután lenyúzták a bőrét és egy pap vette magára amiben táncolt az istenek előtt. A majákhoz hasonlóan az aztékok is a vért dicsőítették. A hálájukat, köszönetüket minden jóért a legdrágábbal az emberi vérrel akarták viszonozni. Isteneiket vérszomjasaknak tartották akik, ha nem kapnak meg elegendő emberi vért elpusztítják a Földet. Megszokott dolog volt, hogy a templomok belsejét friss emberi vérrel kenték ki. (A szag borzalmas volt bent.) Amihez mondani sem kell mennyi embernek kellett meghalni. Egy templomszenteléshez tömegeknek kellett meghalni.

 A hullák koponyáit a templom mellé rudakra tűzték ki ajándékul az isteneknek. A krónikák szerint volt olyan templom szentelés ahol egy napon 20 000 embert áldoztak fel. (Szertartásos,rituális áldozás) Ez nem csak vallási dolog volt, hanem politikai is. Az áldozás a megfélemlítés eszköze is volt. Ünnepeiken néhány embert lefejeztek és testüket a piramis lépcsőin legurították amitől az teljesen szétroncsolódott.

       Európában az emberközpontúság és a mindennek a legfőbb mértéke az ember diadalmaskodott. Míg a világ másik felén ennek ellentéte az istenközpontúság és az emberi élet teljes semmibe vétele. Az elképzelhetetlen kegyetlenség és gonoszság söpört végig.